"Riporter az utca emberétől:
- Szia! Tudod mit ünneplünk Húsvétkor?
- Hát... akkor halt meg Jézuska.

... és ez csak egy a sok hasonlóan magasröptű válasz közül. Buta, igénytelen közöny. Elkeserítő. Közben a TV-ben mutogatják a magukat szöges korbáccsal verőket, meg a sok keresztre feszítettet, akik így próbálnak részesülni Jézus szenvedéseiben, és vezekelni bűneikért.
A Rómaiakhoz írt levél 8. fejezetének 17. versében ezt olvassuk: "Ha Vele együtt szenvedünk, vele együtt dicsőíttetünk is meg." Cipeltem már keresztet, és biztosan még fogok is. Felfeszítve rá vágyat, érdeket gőgöt... Naponta megvívva a magam harcait a kísértéssel, a hitetlenséggel vagy épp a félelmeimmel.
Jézusban győztes vagyok! Ez a tudat határoz meg mindent az életemben. Bennem van, én meg Benne. Ez egy igazi, életre szóló szerelem. Örök életre szóló...
Mostanában egy tiniknek szóló CD-n is dolgozom. A legutóbb írt dal szövege éppen aktuális. Mondjuk mindig aktuális.
Íme:
"A távolban fáklyák fénye, a lándzsák hegyén megvillan a hold.
A tömegben ott jön az az ember, aki három évig tanítványa volt.
Pimaszul mellé lépett, egészen közel hajolt.
Az arcára Lehelt egy csókot, mely az árulás csókja volt.
 
 
A másik meg folyton csak fogadkozott, hogy sohasem árulja el.
De megtette, és még hajnal előtt egy kakas hangja volt a jel.
Mindenki elpártolt tőle, és egyetlen egy barátja se maradt.
Egyedül csinálta végig és kiitta a keserű poharat.
 
 
 
Ugyanúgy érzett, hallott látott mint bárki más
Vállán hordott bűnt és átkot, úgy mint senki más!"
 
Pintér Béla